Sokan dicsérik a magyar nyelvet azért, mert olyan gazdag a szókincse, hogy szinte bármit ki tudunk fejezni vele. Természetesen ez alól a különböző családi és ismerősi viszonyok sem kivételek. Szinte mindenki tudja, hogy ki az unokatestvér, a nagybáty, a meny, és talán kevesebben, hogy kit nevezünk nászasszonynak, ángynak, ipának vagy komaúrnak. Most segítünk eloszlatni a homályos részeket, vagy legalábbis megpróbáljuk.

Kezdjük mindjárt a szépapával és szépanyával. Hát én gyerekkoromban azt hittem, hogy azért hívják őket szépnek, mert azok. Hát nem. Persze biztosan van, akinek valóban nagyon tetszetős megjelenésűek a szépszülei, de azért ez nem garantált. Szóval ne várja el senki, hogy a kor szépségkirályával és királynőjével rendelkezik, az viszont biztos, hogy ők a dédszülei szüleinek a szülei.

Az unokatestvéreket is viszonylag könnyű felismerni és azonosítani, bár a brazil szappanoperák történetei között találunk olyan helyzeteket, amelyeket még Miss Marple-nek, Sherlock Holmes-nak és Maigret felügyelőnek együtt is nehéz lenne kibogozni és megfejteni, hogy most ki kinek a hányad unokatestvére. Ahhoz pedig egy jó pszichológus kell, aki kezelni tudja, mi van akkor, ha végtelen szerelembe esünk az egyik eltitkolt negyedunokabátyánkkal.

Természetesen a megkötött házasságok is tovább bonyolítják az amúgy is könnyen összekuszálódó szálakat. És itt el is érkeztünk a magyar nyelvalkotók munkaszüneti napjára esett elnevezésekhez, mert bizony a sógor és sógornő kifejezés nem teljesen egyértelmű. Képzeljük el, hogy egy össznépi családi rendezvényen vagyunk, ahol elérkezünk a fő programponthoz, a közös ebédhez (vagy vacsorához, kinek hogy tetszik). Namármost, szekérszámra hordjuk a finomabbnál finomabb ételeket, és már bizony nekünk is kezd korogni a gyomrunk, ezért úgy döntünk, nem fordulunk még ötször a konyhából, hanem egyszerre több tányérral is megpróbálunk egyensúlyozni, ám rájövünk, hogy ez elhibázott döntés volt. Az egyik megrakott tál engedelmeskedni kezd a gravitáció törvényének és ekkor segítségért kiáltunk: - Kedves sógornőm, fogd már meg ezt a tálat, menten kicsúszik a kezemből! Ekkor két eset lehetséges: 1. megfagy a levegő, mert nem tudják, hogy pontosan kinek szóltam az imént és csak bámulják, ahogyan a tányér földet ér, avagy 2. egyszerre ketten sietnek a segítségemre. De miért is? Mert a sógor és a sógornő egyszerre jelenti a testvérem férjét/feleségét, illetve a házastársam fiú vagy lánytestvérét is! (Persze azért van megoldás erre a helyzetre is, célszerű, ha utánanézünk az ángy, nász- szavak jelentésének.)

Azzal is vigyáznunk kell, hogy milyen kedveskedő kifejezéseket használunk a nagymamánkra. Szerintem a legszerencsésebb, ha maradunk a mamánál vagy maminál, esetleg, ha tetszik neki, hívjuk nagyinak. Azt azonban nem javaslom, hogy nagyanyósnak szólítsuk, mert ez nem úgy működik, mint a mesében az öreganyánál, hiszen semmiképpen sem lesz szerencsénk, csak kérdően néz majd ránk, hogy hol látjuk magunk körül a házastársunk nagyanyját. A helyzetet talán akkor úszhatjuk meg, ha nagyink nem ismeri a kifejezést, szóval nyelvészek leszármazottjai kizárva.

És akkor még egy szót sem ejtettünk az ún. műrokonságról. Pedig ki ne ismerné a legénymátkát?! Igen, igen, elsőre furcsa is lehet, pedig abszolút van ilyen, a mátka közeli barátot vagy személyt is jelent, a legénymátka a fiúk legjobb barátját, a lánymátka pedig a lányok öribariját jelölheti. Sőt, gyakori volt, hogy a mátkából koma vagy komaasszony lett, amikor gyerek született. :)

Ha valaki szeretne még jobban elmerülni a magyar rokoni megnevezések tengerében, annak a cikk alapjául szolgáló Magyar Néprajzi Lexikont ajánlom!

(A kép forrása: peacefulworldphotography.blogspot.com)