Hmmm… május. Gyönyörű tavaszi hónap, sok napsütéssel, hajnali madárcsicsergéssel, lágyan simogató szellővel, friss, roppanós salátával, édespiros eperrel, koraesti sétával. Ja és az anyák napjával.

Persze ebben nincsen semmi rossz.

Vagyis, hát, ha ilyentájt benézel egy meddőséggel foglalkozó közösségi felületre, vagy beleolvasol egyik-másik sikertelen gyerekvállalásról szóló blogba, akkor azt tapasztalhatod, hogy sokaknak nehéz időszak ez.

Talán valami olyasmihez tudnám hasonlítani, hogy nem elég, hogy havonta vannak a kiegyensúlyozott lelkiállapot, az egészséges optimizmus szempontjából kritikus időszakok, ez a hónap különösen terhelt (hiszen az anyák napja mellett még pluszban a gyereknap is erre a hónapra esik), és talán csak a karácsony az, ami még ennél is megterhelőbb (amikor az új év kezdete, a régi lezárása az „ebben az évben sem sikerült” érzéssel párosul).

Lényeg, hogy ilyenkor hatványozottan előjöhetnek azok az érzések, amelyeket eltakarnak a hétköznapok. Hiszen képtelenség a tévében folyamatosan sugárzott „anyák napjára ezt vedd meg” reklámokat, „minden jó, ha vége jó, csupa csoda és happy end” filmeket figyelmen kívül hagyni, a bevásárlóközpontok szülő-gyerek dekorációit nem észrevenni, „a legjobb anyának” üdvözlőkártyával megcímkézett csokrokkal túlzsúfolt virágbolt kirakatai mellett csukott szemmel elsétálni. Külföldi meddőségi oldalakon pedig megszaporodnak a „hogyan viselkedj meddő nővel anyák napján”, „10+1 tanács, hogyan segítsd átvészelni az anyák napját gyermektelen barátnődnek” és ehhez hasonló témájú írások, bejegyzések. Tehát a természet újjáéledésének kiteljesedésekor, a virágzó termékenység betetőzésekor, mindenhol ott van a nagybetűs életadás, gyermekáldás.

Annak ellenére, hogy magam is gyermektelen nő vagyok és jópár éve szeretnénk szülővé válni a férjemmel, engem sohasem érintett rosszul az anyák napja. Félreértés ne essék, nem vagyok érzéketlen, mert tökéletesen megértem, hogy sorstársaimnak miért és hogyan eshet kellemetlenül egy ilyen ünnep, én mégsem ekkor gyengülök el.

Sokkal nehezebb egy-egy várakozással teli hónap reménytelen végén, egy-egy reményteli beavatkozás sikertelensége után, egy-egy újabb születésnap másnapján (vagy akár aznapján) összeszednem magam. Mert ezek azok a napok, amelyek igazán nehezek számomra.

Az anyák napját pedig egy pillanatra sem szeretném ezekkel az alkalmakkal egy csoportba venni, nem szeretném, ha a szomorúság leghalványabb árnyéka is rávetülne.

Az anyák ünnepét az édesanyámnak ajánlom, akivel van szerencsém ezt a napot együtt tölteni, mert itt van velem és része az életemnek. És ezen a vasárnapon én csak az elfelejthetetlen közös emlékekkel, az eltéphetetlen összetartozás melengető érzésével, a szeretet éltető varázserejével töltöm meg a szívem és egy pillanatra a felnőttből gyerekké változom és tudom, neki örökké az maradok.

(A kép forrása: satravelblog.com)